Ülj le, kérsz egy kávét? Látom, hogy gyötör valami, mi a baj?
Döntéshelyzet, és neked kétfelé húz a lelked… Most nyilván azt gondolod, egyedül vagy a világon ezzel, és nem született még senki, akinek ennyire bonyolult és filmszerű lenne az élete, tele szellemes párbeszédekkel és váratlan fordulatokkal… Megnyugtatásodul elárulom: nem vagy egyedül a problémáddal. Ne hidd hogy cinikus vagyok, sem öntelt, valóban azért mondom ezt el neked, hogy érezd, más is keresztül ment már ezen, neked is sikerülni fog. Egyetlen helyzet sem tart örökké, ez a nehéz idő is elmúlik.
Türelmetlen vagy. Sürgetsz, hogy mondjak már valamit, amitől könnyebb lesz neked. Amivel leveszem a terhedet, amivel megszabadítalak. Attól tartok, ha elmondom, amit gondolok, talán még nehezebbnek érzed majd a helyzetedet. De mint eddig, úgy most is: kérdeztél, én pedig válaszolok.
Szíved vagy eszed után menjél? Mi alapján döntsél? Azt gondolom, hogy ha jó a döntésed, akkor a szíved és az eszed egy irányba húz. Azt pedig, hogy jó irányba mész, abból érzed majd, hogy minden lépéssel könnyebb a lelked, nem pedig nehezebb, minden látszólagos akadálynál azonnal segítség, támogatás érkezik, s bár nem sima az út előtted, mégis lazán, flottul veszed a kanyarokat. Ezzel szemben, ha a döntés nem jó, azaz nem előre vinne az utadon, hanem hátráltatna, akkor is megkapod a jeleket, ugyanazokat az akadályokat, de bármilyen módon is igyekszel legyűrni, semmi nem jön össze, vagy ha mégis végigtolod magad azon a kanyargós, nem neked való úton, a végén nem megkönnyebbülést, csak még több nehézséget látsz majd…
Meg kell értened és el kell fogadnod: olyan nincs, hogy ha választanod kell, ahogy te fogalmazol, a szíved és az eszed között, és a kettő két ellentétes irányba vinne, akkor jó döntést hozzál. És tőlem nem fogsz olyan baromságokat hallani, hogy “mindig csak a szívedre hallgass, mert az megsúgja a megoldást” – ez még nekem is túlzóan szentimentális, ráadásul nem azért kaptál agyat, hogy éppen a legfontosabb döntéseid idején kiiktasd. És azt sem mondhatom, hogy “mindig csak az eszedre hallgass, mert a szíved egy idióta hülye” – ez túl cinikus lenne, ráadásul szintén rossz irányba tolná el a hangsúlyt. Nem lehet a döntéseket kizárólagosan érdek és érvek alapján meghozni, és kihagyni belőle az érzelmeket, hiszen akkor a lényed lényegét nyomnád el.
Maga a helyzet, persze, létező, és mindannyian megmérettetünk benne. Éppen ezért maradéktalanul tökéletes választ erről sem tudok adni, azt mondom el, hogy én mit tettem hasonló esetben. Én kitértem. Nagyapád most a szemeit forgatja, ha ezt olvassa, pedig valójában az ő tanácsa volt – de nála csak végszükség esetén lehet ehhez a megoldáshoz folyamodni. Tudod, ő született harcos, csupa ambíció és tetterő, neki lételeme, hogy előre törjön, és az akadályt a maga tudásával győzze le, a problémát elhárítsa, és felülkerekedjen a nehéz helyzeten, amennyiben ereje engedi. Én más vagyok, legtöbbször inkább kerülő utat teszek meg, olykor fondorlattal a helyzet saját energiáját használom fel, vagy diplomáciai érzékkel igyekszem uralni a szituációt. Lépek előre közbe én is, éppen csak lassabb lépésekkel, fontolva haladva – és mielőtt megkérdeznéd: a helyzettől függően mindkettő lehet jó vagy éppen rossz, hát, mi is csináltunk egy csomó hülyeséget életünkben, ne nézz rám úgy, mintha mindenható lennék! Tehát, ha a magam módszerei nem segítenek, akkor a fent említett harcos egyik leghasznosabb tanácsára hallgatok. Meséltem neked, hogy mindenen felülkerekedik, ha ereje engedi. Mivel azonban tudatosan használja az erőforrásait, fel tudja mérni határait, és ha túl nagy az akadály, azt mondja: “Ha esélytelen, hogy urald a helyzetet, akkor nem tehetsz mást, csak kitérsz, és a lehető legkönnyebb szívvel elengeded a szituációt. Ha te nem tudod megoldani a problémát, akkor hagyd, hogy a probléma oldja meg saját magát.”
Tudom, most arra gondolsz, hogy kidobott pénz volt az a rengeteg önismereti tréning, önfejlesztő tanfolyam, és még ma kihajítod az összes önbizalomturbózó könyvedet és iránymutató tanácsait, amelyek arról szerettek volna meggyőzni, hogy minden helyzetben tökéletesen kell/tudsz teljesíteni, csak akarni kell. Persze, az elhatározás kell hozzá, de van úgy, hogy le kell tenned az egódat, és meg kell vizsgálnod, hogy miért is húz annyira két irányba a két feled. Nem biztos, hogy teljesen átlátod a magad szűrőin keresztül a helyzetet. Lehet, hogy nagyon akarod, minden megteszel, ami rajtad múlik, de egyszerűen nem időszerű… A sorsod ura vagy, igen, de csak kevesen vagyunk annyira tudatosak, hogy mindig, minden pillanatban, főleg nehezebb döntések idején, minden körülményt figyelembe véve a legtökéletesebb áramlatra tudjunk felülni. Ez is egy folyamat, nem egyetlen könyv fogja megadni a kulcsot és a rutint hozzá – de ez már egy másik történet… Jó lenne, ha ebben is megerősítene az a sok-sok okos könyv, amit elolvastál… Ne bántsd magad, ne őrlődj, nyugodj meg, és hidd el, minden rendben lesz!
Tehát, a válaszom az, hogy ha jó a döntésed, akkor fel sem merül a kérdés, hiszen szíved-lelked-eszed és minden körülmény segíteni fog téged abban, hogy lépésről lépésre elérd a kitűzött célt.
Ha pedig nem jó a döntés, akkor érzed azt, mintha a lelked kettészakadna: jönnek az érvek, ellenérvek, listák, agyalás, végtelen hosszúságú, parttalan beszélgetések, amelyek után mindig ugyanoda térsz majd vissza. Ne fecséreld erre az energiádat. Lépj ki a szituációból, és hagyd, hogy a körülmények megadják a megoldást. Ahogy elengeded a döntés kényszerének szorongását, meglátod, megkönnyebbülsz, és észrevétlenül úgy alakul majd minden, ahogyan számodra a legjobb.
(Kép forrása: heartsconverse.com)