Picit kezd már sok lenni a rengeteg önjelölt, képzettség és tapasztalat nélkül észt osztó női magazin frázisaiból, amelyek valódi útmutatás helyett inkább csak bizonytalanságot adnak a szülőknek, és így a gyerekeknek is… Mit harsognak ezek az online és offline cikkek? Dicsérd állandóan, mindegy, milyen kis dolgot tesz meg, csak dicsérd, hadd hallja, hogy 8 évesen… Tovább »
…a túlzott dicséretről gyerekkorban
Picit kezd már sok lenni a rengeteg önjelölt, képzettség és tapasztalat nélkül észt osztó női magazin frázisaiból, amelyek valódi útmutatás helyett inkább csak bizonytalanságot adnak a szülőknek, és így a gyerekeknek is… Mit harsognak ezek az online és offline cikkek? Dicsérd állandóan, mindegy, milyen kis dolgot tesz meg, csak dicsérd, hadd hallja, hogy 8 évesen… Tovább »
Beszéltünk nemrég a dohányzásról. Megint felbosszantott. Nem akarom túlragozni az egészségügyi vonatkozását, arra eléggé jól felhívják a figyelmet a dobozok horror-fotói. Emellett azt gondolom, hogy nem kell önjelölt megváltóként mindenkit megmentenem, és reggeltől-estig arról papolnom, hogy miért lenne fontos, hogy leszokjon a cigiről. Ha neki ez megoldás, élvezet, elhagyhatatlan szokás, hát, lelke rajta, hogy a… 
Beszéltünk már korábban is az Isten-témáról, körbejárva kicsit, hogy szerintem vajon létezik-e egyáltalán… Biztosat nyilván soha nem fogunk tudni, mégis többször érzem azt, hogy inkább van, mint nincs, és ha össze tud állni némiképp fizikális valósággá, arcvonásokká és ráncokká, hát, akkor jókat röhög velem/rajtam, és legalább ilyen sokszor hümmög homlokráncolva és ilyenkor felrója, hogy… 
Hiába nem vagyok már mai csirke, mégis időről időre bennem is felmerül a kérdés, hogy miként lehet magamat kirángatni a mélységekből, és mit tehetünk, ha elegünk van a bennünket körbevevő szennyekből, amelyek lehúznak, érkezzenek azok embertől vagy “géptől”, s hogyan lehet védekezni a káros hatások ellen – miként lehet megvédeni magunkat a külvilágtól és/vagy önmagunktól?… 
Annyit beszélünk pozitív életszemléletről és hozzáállásról, hogy lassan már a csapból is ez folyik, mást sem látsz, és olvasol, mint vigyorgó, ezerfogas vicsort villantó családokat, akik büszkén hirdetik, hogy na, ők most aztán olyan pozitívak, hogy ihaj. Közben meg, ha beszélgetsz három mondatot velük, meglátod a maszkjuk mögött rejtőző depressziót, a szülőknél a koruknál öregebb,… 
Gyere, meghallgatlak, közben meg igyál egy kis vizet, és próbálj lelazítani… Látom, hogy feszült vagy a munkád miatt, csak el ne pattanj nekem! Hogy honnan tudom? Onnan, hogy rád nézek. Ha szívzűr, akkor összezuhansz, ha munkahelyi dráma, akkor meg olyan merev vagy, mint egy katonatiszt. Értelek. Te vagy az egyik legjobb a csapatodban,… 
Most mit vagy úgy letörve, te lány? Azt mondod, nem hívott fel két napja? De mégis milyen nagyszerű fickó, és hátha mégis ő lesz az igazi? És, hogy akkor ti most hogyan is álltok a két hónapos kapcsolat tojáshéj törékenységű talaján? Hát honnan a francból tudjam én azt? Csak azt látom, hogy ez a harmadik… 
Ülj le, kérsz egy kávét? Látom, hogy gyötör valami, mi a baj? Döntéshelyzet, és neked kétfelé húz a lelked… Most nyilván azt gondolod, egyedül vagy a világon ezzel, és nem született még senki, akinek ennyire bonyolult és filmszerű lenne az élete, tele szellemes párbeszédekkel és váratlan fordulatokkal… Megnyugtatásodul elárulom: nem vagy egyedül a problémáddal…. 
Sokat kérdezel mostanában erről, most már harmadjára merül fel a téma, és a kétségeid, hogy mégis hogyan működjön ez a gyakorlatban, mikor kezdjed az elengedést (látod, milyen lüke vagy? megint csak ilyen határokban gondolkozol folyamatok helyett) meg mi lesz akkor a gyerekkel a nagyvilágban – és főleg veled, a gyerek nélkül. Először is nyugodj meg,… 
Telihold volt, nem aludtam, te meg gyötörsz ilyenekkel, hogy van-e Isten? Jó volna azt mondani, amit minden más öreg, aki kora okán bölcsnek szeretné tudni magát, hogy “én tudom biztosan, hogy van/nincs, mert már sokat láttam, sokat kértem, sokat adtam, tapasztaltam, biztosan tudom, hogy létezik/nem létezik.”, de ez nem lenne igaz. Éltem én is, láttam… 