Te most komolyan azért panaszkodsz nekem, mert a párod lecserélte a borítóképet, amin kettőtök közös fotója volt valami poénos másik képre? Na, és akkor mi van? A te oldaladon, ha jól emlékszem, egy évig nem a közös képetek volt a borítókép, már magad sem tudod, miért…valami hülye független-nő-vagyok-blablával etettél, de hogy őszinte legyek, ez a téma már akkor sem érdekelt. Komolyan, kislányom, mintha bármit is jelentene.
Az, ugye, teljesen világos a számodra, hogy a Facebook nem valóság? Komolyan kérdezem, mert őszinte bánatot és szorongást látok a szemedben amiatt a hülye fotó miatt. Megijesztesz, de igazán. A Facebook és az összes hasonló virtuális tér csupán tévé. Reklámokkal, félértelmes vagy éppen értelmetlen tartalmakkal teli massza, amit úgy szívsz magadba, akár a drogot, reggeltől estig. Tévé, tehát szórakoztat, rabul ejt, közösséget kovácsol vagy éppen megoszt, véleményt nyilvánít és állóképeket mutat bizonyos állapotokról. De tévé, tehát beállított, bevilágított, sminkelt, jelmezbe öltöztetett világ – és csapda, hiszen te szerkeszted a magad csatornáját, és közben őrültmódra kattintgatsz az ismerősök adói között.
De a Facebook, még egyszer mondom, nem létezik. 15-20 éve tudod mi volt a borítókép, meg a profilkép? Az, ha végigvonultál a városon a kedveseddel kézen fogva, csókolózva, és anyád kolléganői meg az öregasszony a boltból megláttak, aztán kitettek titeket a “hírfolyamba”. Anyádék a templomban, apádék a kocsmában “osztották meg” az eseményeket, és ki-ki kedve szerint “lájkolta” vagy maga módján “diszlájkolta” a kapcsolati státuszodat, attól függően, hogy jó partinak vagy szélhámosnak tűnt-e a választottad. Van, ami nem változik, ami örök: a pletyka, a híréhség és az események megcsámcsogása örök emberi vágy lesz, nem hiába olyan sikeresek ezek a közösségi oldalak.
De hidd el, kislányom, van még, ami ezen kívül szintén nem változik: az, hogy ha a profil- vagy éppen borítóképed és a valóság közé tartott üvegfalat elveszed, akkor tükörképet mutat-e a két oldal vagy egymás szöges ellentétei lesznek. Mert, ha az utóbbi, akkor mindegy, hogy mi van azon a borítóképen. Ha meg valós a szeretet és az összetartozás, akkor pláne nem számít a virtuális valóság.
Állj meg két lábbal a földön, és ne agyalj hülyeségeken. Szeretlek, kislányom, könnyebbítsd az életedet, boldogabbá tedd, ne bonyolultabbá. Na, menj, vedd ki a piskótát a sütőből, mert aztán megint szórhatjuk meg porcukorral, hogy nagyapád ne lássa meg, hogy megkozmált a teteje.
(Kép forrása: pixabay.com)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: