Sokat kérdezel mostanában erről, most már harmadjára merül fel a téma, és a kétségeid, hogy mégis hogyan működjön ez a gyakorlatban, mikor kezdjed az elengedést (látod, milyen lüke vagy? megint csak ilyen határokban gondolkozol folyamatok helyett) meg mi lesz akkor a gyerekkel a nagyvilágban – és főleg veled, a gyerek nélkül. Először is nyugodj meg, igyál egy pohár vizet, és lásd be, hogy még csak 5 éves, úgyhogy talán nem kellene azon görcsölni, hogy miből fizeti majd be a számláit, és hogyan választ párt magának.
Ha kicsit lehiggadtál, akkor gondoljuk át a dolgokat előbb általánosan, aztán részleteiben is. Hmmm…
Számomra ezzel kapcsolatban a 3 legfontosabb szabály:
A) Rendkívül fontos, hogy a gyereked mindig minden körülmények között érezze, hogy szereted és bízol benne. Főként, ha küzd valamivel, vagy új dologba fog, tervei vannak és mesél róla.
B) Ha rosszalkodik, vagy ha kamaszként, később felnőttként rossz döntést hoz, soha ne őt ítéld el, csak azt amit tett. Lesz majd hülye? Lesz. Ő is tudja, te is tudod. Mégis, bármilyen mérges és felindult is leszel, soha ne azonosítsd őt a rossz döntésével, ne húzz rá ezzel szerepet, skatulyát.
C) Te vagy a felnőtt, legyél határozott, konzekvens és alkalmazd a fokozatosság elvét – az elengedés mindkettőtöknek nehéz, hidd el, és minél inkább hirtelen akarod elvágni a köteléket, vagy minél jobban húzod magadhoz, annál nehezebb lesz, amikor tényleg eljön az idő.
Nézzük akkor a másik felsorolást, konkrétan a témáról:
1. Nem baj, ha a gyerekedet kiskorától hozzászoktatod, hogy részt vállaljon a család életében, feladataiban, hiszen ettől hasznosnak érzi majd magát, élvezi, hogy neki is van feladata és azt is, hogy képesnek, elég ügyesnek tartod ahhoz, hogy egyedül elvégezze a rá bízott “munkát”. Lehet az a mosogatnivaló bögrék összegyűjtése vagy az esti pakolás lefekvés előtt – ha konzekvensen tartjátok magatokat ahhoz, hogy ez az ő dolga, akkor működni fog később is.
2. Kicsiknél remekül célt érsz játékossággal, illetve azzal, hogy ő lehet a te kisinasod/kiskuktád, aki nélkül ez a feladat túl nehéz lenne neked, azonban az ő segítségével szupergyorsan elvégeztétek, és még jól is éreztétek magatokat. Így a közös munkával 3 legyet ütsz egy csapásra: hozzászoktatod, hogy rendszeresen segítsen, addig sem a tévét nézi, ráadásul közben beszélgethettek is. Sok szülő panaszkodik, hogy a házimunka mellett nincs ideje a gyereknevelésre – megoldás: kösd össze a kellemest a hasznossal! (Vághatod a fejeket nyugodtan, a kérdés mindig csak az, hogy kifogást keresel, vagy megoldást! 😉 )
3. Legyen rendszer az életében – az pontos, fix határokat ad, erre pedig minden gyereknek óriási szüksége van. Ne hagyd magára, ne engedd, hogy bármit megtegyen. Éreztesd vele, hogy fontos neked, hogy mi történik vele, és éppen ezért nem engeded meg neki, hogy hülyeségeket csináljon.
4. Kösd le az energiáit. Járjon sportolni, ha más nem fér bele a büdzsébe, akkor futni, vagy barátokkal focizni/kosarazni stb. Furcsán hangzik talán, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elfoglalt gyerekek, akik különórákra, sportolni, zenélni járnak, sokkal jobban teljesítenek az iskolában is. Az oka roppant logikus: megszokják, hogy a pontos időbeosztás végett koncentrálniuk kell a figyelmüket az éppen akkor előttük álló feladatra. Emellett a különórák felelősségre és önállóságra szoktatják a gyereket már kiskorában, sikert és eredményeket adnak neki, amelyek további motivációt jelentenek majd. Az állami oktatástól egyiket sem lehet elvárni már legalább 15 éve…
5. Kamaszként még pontosabban tisztázzátok a szabályokat, legyél konzekvens, tartsd észben, hogy élettani sajátosság a lázadás és az, hogy teljesen hülyén viselkedik néha, ugyanakkor vele is tisztázd, hogy számodra mi nem fér bele a közös életetek szabályaiba. Néha nem lehet elég okos az ember, elég ha vársz, hogy lecsituljon. Azt soha ne felejtsd el, hogy te vagy a felnőtt, viselkedj is annak megfelelően.
6. Ha már gimnazista, 14-15 elmúlt, sarkalld rá, hogy vállaljon nyáron vagy hétvégén 1-1 napra munkát. Ne izgulj, jót fog tenni neki, óriási tapasztalat és ha jó közegbe kerül, sokáig táplálkozhat belőle. Ismerje meg a pénz és a munka értékét akkor, amikor még formálható a személyisége, hogy amikor már éles lesz a helyzet, felnőttként megalapozottan tudjon dönteni.
7. Érettségihez közeledve tisztázzátok, hogy miként képzeli el a jövőjét. Ne hagyd magára a vívódásaival és a bizonytalanságával, teljesen természetes, hogy fogalma sincs róla, hogy mit akar az élettől, és ilyenkor mindenkin úrrá lesz a pánik, hogy vajon benne ragad-e egy olyan munkában, amit utál csak azért, mert most hoz egy döntést. Beszéljetek, engedd, hogy kimondja, kiadja a félelmeit – legtöbbször a teljes képtelenségtől elinduló hangosan gondolkodások hozzák a legjobb ötleteket. Nagyon sokat fog jelenteni neki, hogy ezt veled megoszthatja, és végső soron nincs semmi kőbe vésve. Add te a kezébe a megoldást: igen, meg kell tennie mindent a sikerért és azért, hogy kitartson egy elhatározás mellett, de valójában a mai világban bármikor indulhat más irányba, és az lehet, aki lenni szeretne.
8. Ha csak egy mód van rá, beszéljétek meg, hogy érettségi után akár egyetem mellett vállaljon munkát, és költözzön saját lakásba/albérletbe. Baromi nehéz lesz neki, neked meg aztán kész gyötrődés, de egész egyszerűen nem tudsz annál jobbat tenni vele, mint kiengedni a világba. Lesz olyan, hogy elkölti minden pénzét egy hét alatt? – Igen, biztos lesz. Lesz olyan, hogy rossz kajákat eszik majd? – Úristen, majd megtanulja, hogy mivel jár jobban. Lesz olyan, hogy be kell fizetnie egy csekket, be kell osztania a pénzt hó végéig, és magára kell mosson, takarítson? – Na, és? Előbb vagy utóbb úgyis meg kellene tanulnia. Akkor meg jobb minél előbb. Szerinted az komolyan egészséges, hogy 40 éves emberek még életükben nem teregettek ki ruhát száradni vagy nem főztek egy tök egyszerű ételt? Ugyan már! Ez nonszensz…!
Ha mégis úgy látod, hogy a kisfiad/kislányod (mindegy, hogy már 38 éves…) számára mégis a szülői ház a legbiztonságosabb, akkor kérlek, nagyon őszintén tedd fel a kérdést magadnak: benne nem bízol vagy saját magadban?
Mit gondolsz, mit közvetítesz felé azzal, ha mindent megcsinálsz helyette?
Azt gondolod, hogy jófej vagy, mert segítesz neki “szegény, úgyis olyan sokat tanul…” – A frászt, én is voltam egyetemista, nagy valószínűséggel te is, úgyhogy mindketten tudjuk, milyen nehéz az a néhány nap a vizsgaidőszakban…mellette meg azért nem hal bele az ember a szorgalmi időszak megpróbáltatásaiba…
Azt gondolod, úgy leszel a legjobb szülő, ha asszisztálsz ahhoz, hogy léhűtő, semmilyen ember váljon belőle, mert soha nem kéred meg semmire és soha nem kell felelősséget vállalnia még annyiért sem, mint a saját szobája tisztasága?
Te komolyan azt gondolod, hogy ezt egyszer megköszöni neked a gyereked? Pláne a párja…
Életképesnek tartod a gyerekedet? Vagy arra is képtelennek, hogy beindítson egy mosógépet?
Értelmesnek tartod őt? Vagy ahhoz is gyengeelméjűnek, hogy megítélje, mikor éhes és megmoccanjon az ételért?
Szeretnéd látni, hogy boldogul az életben? Vagy jobban esik a tudat, hogy még mindig a te kisbabád, és uralkodhatsz rajta?
Büszke akarsz lenni rá? Vagy inkább nézed, hogy egy lúzer legyen belőle, bármilyen pozícióban is dolgozzon?
A legjobbat akarod neki és magadnak? Vagy csak könnyebb benne maradni valamiben, ami már régóta nem egészséges?
Meg mered tanítani neki, hogy a változás jó és kívánatos dolog? Vagy végignézed, hogy mindig beleragad a meglévő helyzetébe, akkor is, ha az már nem jó, sőt, ártalmas számára?
Bízol magadban, hogy szülőként megadtál neki mindent, amit útravalóként megkaphatott?
Te komolyan elhiszed, hogy a gimnáziumi tananyag vagy az egyetemi diploma fog embert faragni a gyerekedből és megtanítani rá, hogy hogyan boldoguljon az életben?
Erre kizárólag két dolog képes: a szülei és az önálló élet.
Ha már megtanítottál, elmondtál mindent a fiókádnak a repülésről, akkor engedd is meg neki, hogy kipróbálja, milyen felemelő, félelmetes, gyönyörű és ijesztő érzés. Tarts vele, de ne kösd magadhoz. Legyél ott, ha kellesz, de engedd élni, lélegezni, tapasztalni, tanulni – és amikor időről időre hazatér LÁTOGATÓBA, örülj vele együtt a sikereinek, támogasd, ha feladat előtt áll, és biztosítsd arról, hogy szereted, és minden körülmények között bízol benne és a képességeiben.
Titkok titka … egy nagy frászt. Csak fel kellene nőni végre – a szülőknek is!
(Kép forrása: dejoost.com)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: