Most mit vagy úgy letörve, te lány? Azt mondod, nem hívott fel két napja? De mégis milyen nagyszerű fickó, és hátha mégis ő lesz az igazi? És, hogy akkor ti most hogyan is álltok a két hónapos kapcsolat tojáshéj törékenységű talaján? Hát honnan a francból tudjam én azt? Csak azt látom, hogy ez a harmadik férfi az életedben csak a nyár folyamán, megint szorongsz, hogy vajon ő lesz-e végre a gyermeked apja, leszel-e anya egyáltalán, mert elmúltál már 35, és szép, kövér megfelelési kényszer rágja a lelkedet, hogy mindent jól csinálsz-e, terv szerint halad-e az élet. És mielőtt megkérdeznéd: nem, nem tudom, hogy jól csinálod-e a dolgodat, dolgaitokat. Csak magamról tudok beszélni, mert azt ismerem kívülről-belülről. Persze, nagyapád meg én, az megint más. Ott nem volt maszlag az elején, nem volt kérdés és nem volt kétség. Mi nem jöttünk egymás életébe, hanem egyszerűen ott teremtünk, voltunk, teljes valónkkal, kétségbevonhatatlanul, mint ahogyan egy könyv szereplője születik meg: tegnap még a gondolata sem volt, másnap már hús-vér valóság és benne járkál az életedben, a gondolataidban, vele kelsz, vele fekszel, vele gondolkodsz, vele érzel.
Hogy nekünk könnyű volt, azt mondod? Nem, nem volt könnyű. Mindkettőnknek volt múlt a háta mögött, mi már abban a korban éltünk, amelyben Te is, amikor már lehet válni, újra dönteni, újra házasodni. Könnyű… Gondolod te… Nekünk, ahogyan majd neked is, már együtt kellett élni a gondolattal, hogy az előző társ után örökké megmaradó fényképek mutatják és őrzik az egykori közös életet, elejtett szavak, furcsán rögzült szokások, rosszul kialakult elvárások árnyéka sejlik fel még olykor, és ha nincs résen az ember, tapintatlanságában durván megbánthatja a másikat. Ez is egy tojáshéj tánc, ha úgy tetszik, és nagyobb téttel, mert veletek ellentétben, akik csak ismerkedtek és óvatoskodtok évekig, mi biztosan tudjuk, hogy szeretjük a másikat.
Te most örülsz az új szerelemnek, de látom, hogy furcsa kettősséget okoz benned a bizonytalanság, mert bár félsz, fejest ugrasz mindig egy újabb kalandba, és úgy érzed, elég, ha majd később meglátod, mi sül ki belőle. Kívánom, hogy boldog legyél, ám fontos tisztába kerülni azzal, hogy egy korábbi kapcsolat vége nem vidám dolog, akkor sem, ha rögtön jön az új. Attól még az előzőt fel kell dolgozni, meg kell emészteni a tanulságait és tudni, ésszel-szívvel felfogni, hogy az új ugyanakkora részben lesz “jó” és “rossz”, mint a régi volt, csupán máshová kerül majd sok hangsúly, pontok helyett olykor vesszők lesznek, beszélgetések olykor letisztulnak, és az előző kapcsolatban egykor megkezdett párbeszédek sok esetben itt folytatódnak és zárulnak le. Bármilyen lelkes is vagy most, tudnod kell, hogy ez az “Új” se nem javított kiadása a “Réginek”, sem mentőangyal, sem pótlék – ne kívánd ezt senkitől, és te se ments meg szerelemmel, törődéssel senkit.
És ha majd ott vagytok, ott tartotok, hogy a nálatok jelen lévő oly’ sok játszma, mellébeszélés és butaság után megállapítjátok, eldöntitek, hogy voltaképpen szeretitek egymást, és jó lenne együtt élni, akkor a következőt feltétlenül mondjátok el egymásnak:
“Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek.”
Nem, nem én mondtam, Szabó Magdáé ez az idézet. Szigorú? Azt mondod, durva, faragatlan, megköt, és szinte átkoz a szerelmével? Hát, mit gondolsz, a párkapcsolatod csak egy üdülés? Ha annak veszed, akkor annyit is fogsz kapni cserébe. Aztán jöhet a nyavalygás megint. A játék, a fény, a sziporka: kell, nem vitatom. De az alap, az legyen biztos. A bizalom és a hűség nem szerencse dolga, nem idő és bizonyítás kérdése. A bizalom, a szeretet, és az azt létrehozó fénymag már a legelső percben jelen kell legyen. Ha nincs ott, akkor nem is lesz soha. Mondom: alap. Nem működik úgy, hogy előbb felrakom a tetőt, aztán alá a falat, és ha megvéd esőtől-fagytól, és nem dől össze két év után, akkor ások neki alapot. Nem. Akármilyen házat is tervezel építeni, előbb az alapja legyen stabil, utána a többi már megállja a helyét, bármennyiből is tudsz gazdálkodni, és bármennyi időbe is tart majd felépíteni teljesen.
El mered mondani ezt a fenti mondatot a kedvesednek?
És Te? Mered így, tudod így, ilyen feltételek nélkül, mindeneddel szeretni őt?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: